Gyermekkorom kedvenc ételei játék

Flóra hívott meg erre a játékra, és most örömmel teszek eleget a felkérésnek. :)


A játékról:

Gyűjtsük össze gyermekkorunk kedvenc ételeit, sütijeit blogunkon!

Bizonyára mindenkinek vannak kedvencei, melyekhez akár kedves történetek is fűződnek. Emellett persze akadnak olyan ételek is, amiket valamiért nagyon nem kedveltünk.

A számot tekintve nincs szabály, mindenki annyi ételt sorol fel, amennyihez kedve van! Így jobban megismerhetjük egymás ízlésvilágát és egy kicsit nosztalgiázhatunk is! :)

Egy bloggernek 5 másikat kell meghívnia a játékra!

A kategóriákat mindenki maga állíthatja fel (főételek, levesek, desszertek, stb.), de nem fontos kategóriába szedni. 

Nem is nagyon tudom, hogy hol kezdjem... anyuék szerint kicsinek egyáltalán nem voltam válogatós, ezért nem is értik, hogy miért felnőttként kezdtem el erőteljesen szelektálni. :) Azt tudom, hogy a nyers paradicsom volt az első törés az életemben. A sokadik próbálkozásra is kiköptem, ráadásul kiütést is kaptam tőle, amit a doktornő lerendezett annyival, hogy: ...hát akkor ne adjanak neki! :) A mai napig nem eszem meg a nyers paradicsomot, és sokáig még különböző ételekben főzve se ettem meg. Talán ezért van, hogy a pizzát is mindig tejfölös alappal kérem (csak az olaszok meg ne tudják). :) A paradicsomon kívül még a főtt tojás az igazi mumus, a mai napig nem tudom megenni, és nagyon sokáig semmilyen formában sem, de a rántottára aztán sikerült rákapnom.

A kedvencek közé tartozott és tartozik a mai napig a húsleves, bár régen nem kerültem ki a zöldségeket benne. :) A klasszikus rántott husi rizzsel örök favorit, ma is nagy kedvenc. Mellé természetesen uborkasaláta dukál, amit egy időben elég érdekesen ettem. Amikor már a tányéromon volt a rizs és husika, akkor evőkanállal jól meglocsoltam a rizst az ubisali levével, hogy csak úgy tocsogjon a savanyú lében. :) Őszintén...ezt ma már én sem értem. :D Az uborkasaláta imádata szerencsére megmaradt, annyi különbséggel, hogy most kifacsarom a levéből, és alaposan megtejfölözöm, és így eszem a hús mellé. A rántotton kívül még a natúr húst imádtam, nagymamám szerint volt egy időszak, amikor minden hétfőn azt ettem...és nagyon sokáig nem untam meg.

Főzeléket sokat adtak anyuék, de mára csak a krumpli és borsófőzelék maradt a palettámon.

Gyerekként sok gyümölcsöt kaptam mindig, talán a sárgadinnyén kívül nincs is olyan, amit ne ettem volna meg. De minden gyümölcsök felett állt és áll a banán. Nagymamám szokta mesélni, hogy amikor még egészen pici voltam, nem, vagy csak nagyon ritkán lehetett nálunk banánt kapni, ezért az egyik barátját kérte meg, aki sokat járt külföldre, hogy hozzon haza. Rengeteg banánt megettem gyerekkoromban, én is csodálkozom, hogy nem untam rá. A nagymamám-féle gyümölcslevest is nagyon szerettem, nyáron minden héten kellett csinálnia.

Már régen is édesszájú voltam, így minden jöhetett, amit édes volt. Nagyon szerettem a tejbedarát, szigorúan édesen, kakaóporral a tetején, amit rögtön az első mozdulattal összekutyultam. :) Egy időben apukám mindig hazahozta az ebédből maradt kis sütijét, azt mondogattam rá, hogy madárlátta süti, és apuék elmondása szerint mindig kutattam a munkás táskáját, hát ha találok benne. :) Amit még nagyon nagyon szerettem azok a képviselőfánk, hatlapos sütemény, hókocka és a mézes-béles, amit ma már nem tudnék megenni.

Hát, dióhéjban ennyi lenne a történet. És, hogy továbbadjam a játékot, a következő bloggereket szeretném meginvitálni. (szigorúan abc sorrendben :) )

• Adél
• Eszter
• Gabi
• Kiskukta
• Krisztina